Először is, bocsánatot szeretnék kérni a rengeteg időért, amennyit várnod kellett erre a kritikára, de egyszerűen nem volt időm. Tehát akkor, a kritika a Wake me up inside. című bloghoz készült.
Első benyomás:
Ez mi? Mielőtt normálisan betölthetett volna az oldal, hirtelen kódok jöttek be. Sose bírom megérteni. Már volt hasonló tapasztalat, más oldallal, de akkor sem. És a lassú gépem továbbra se tudja betölteni, csodás... És most lefagyott az oldalunk is, ahonnan a chatből kattintottam a linkre. Ezért szeretem a vírusos böngészőmet. Na végre. Sikerült.
Design:
Elsőre rendezett, feltűnik, hogy oldalfejléces a blog. Ami jó tud lenni, de az esetedben - legalábbis számomra - kicsit fura. Hogy miért? Azt furcsállom benne, hogy látszik, hogy mekkora a kép, látszik a széle, és egy címmel együtt csak oda van passzintva (nem tudom, van-e ilyen szó) egy oda nem illő háttérre. Amúgy szép, csak szintén furcsa benyomást kelt, hogy - biztos valami effekt teszi - olyan, mintha valami festmény lenne. Nincs ezzel baj, csak furcsa. Nekem. A fejlécen a felirat is kicsit furcsa, mintha ott rosszabb lenne a kép felbontása.
A design egyébként nagyon szép. Rendezett, jók a színek, összeillenek, és kifejezetten tetszik mindenhol az első betű kiemelése. Ez valahogy különlegessé teszi az egészet. Szóval, összességében nagyon tetszik, csak azzal fejléccel nem tudok mit kezdeni, ahogy az ott lebeg a levegőben. Lehet, hogy direkt ilyenre csináltad, és neked tetszik, oké. De valahogy nekem ez nagyon furcsa.
Tartalom:
Az alapötlet érdekes, hogy egy anorexiás/bulimás lányról írsz, még nem nagyon találkoztam hasonló témával foglalkozó bloggal. És az tetszik a legjobban, hogy komolyan utánajártál ezeknek a betegségeknek, és egy "OLVASD EL" menüpontba be is raktad őket, hogy az olvasóknak is legyen valamiféle fogalma.
Kicsit furcsállom, hogy nincs amolyan klasszikus fülszöveg.
A prológus. Hűha. Elképesztően elgondolkodtató. Nagyon tetszik, ahogy írsz. Nem szokványos, hogy a főszereplő egyes szám harmadik személyben beszél magáról jelen időben. Csak egy dolog, ami rögtön a szemembe ötlött, hogy rövid. Na, jó, nem kell feltétlenül sokkal hosszabb, csak valahogy én a hosszabb részekhez vagyok hozzászokva. Ettől függetlenül nagyon rendben volt a prológus.Kíváncsivá tettél, hogy mi lesz itt még.
Hú az első rész... Még jobban megfogott, mint a prológus. Nem is tusom, hogy miről írhatnék kritikát. Nem tudok belekötni a helyesírásodba, az írásmódodba, tényleg. Nagyon-nagyon tetszik. Bár alapból annyira nem szeretem a depis blogokat meg ilyesmit, ez tényleg nagyon magával ragadott. Nagyon komoly, nehéz a téma, amit választottál, de nagyon hitelesen át tudod adni. Ha nem olvasom el azt a bizonyos "olvasd el" című menüpontot, lehet, hogy túlzásnak gondolom. De nem, nem túlzás. (És nagyon remélem, hogy nem saját tapasztalatból írod.) Szóval, tényleg lenyűgöztél.
Utólag így még ideírom, hogy láttam a zenelejátszódat. Pluszpont, amiért nem indult el rögtön, hanem nekem kellett elindítanom. Iszonyatosan rühellem, ha emberek rám kényszerítik, hogy hallgassam azt, amit ők is. Egyébként tetszik a szám, illik a bloghoz.
Összegzés:
Nagyon tetszik a blogod. Igazából csak az oldalfejléceddel nem nagyon tudok mit kezdeni. Amúgy tényleg hatalmas elismerésem.
xoxo Lindsay Cole
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy szántál a kis irományomra időt. A részek viszont nem lesznek ilyen rövidek. Köszönöm, hogy rendszeres olvasóm is lettél! Remélem, nem okozok csalódást a továbbiakban:)
VálaszTörlés